A műemléképületben történő munkavégzés mindig nagy kihívás és megtiszteltetés – vallják a TSPC szakemberei. Az ipari gyárépület, amely 1844-ben megalapított vasöntő műhelyből, ahol kezdetben Ganz Ábrahám és hét segédmunkása dolgozott, rohamosan jelentős méretű gyárrá fejlődött. Több, mint másfél századdal később a privatizált, majd Millenáris Park névvel felújított parkban lévő ipari transzformátor-gyárépület színházzá válása elsőre is különleges ötletnek és komoly szakmai kihívásnak tűnhet.
A gyárépület, mint régi funkció megmutatására való törekvés végig komoly szempont volt a TSPC szakemberei által koordinált munkafolyamatban. A gyárból színház, mint funkcióváltás, nagyon izgalmas: erő, izgalom és dinamika van az épületben és ugyanez a lendület jelenhet majd meg a táncelőadásokkal. A design&build konstrukció keretében közösségi tervezés valósult meg a Millenárison – erről és a projekt legizgalmasabb kihívásairól Kádár Mihállyal, a TSPC alapító-ügyvezetőjével és Tóth Gabriellával, a TSPC projektmenedzserével beszélgettünk.
A Táncszínház épülete: milyen szó jut eszetekbe először róla?
TG: Csapat, csapatmunka. Produkció. És persze: színház, mozgás, művészet. Vagy ha csak egy szóban kellene megfogalmaznom: életerő!
KM: Beteljesülés. Ennek az épületnek már személyisége van. Az életét transzformátorgyárként kezdte, majd a háború után romjaiból újraéledve a 90-es évek végéig kitartott és az akkori kor elvárásainak megfelelően az iparból a művészet felé fordította az életpályáját, ami a jelenlegi funkcióhoz való alakulásával és felnövésével beteljesedett.
Pontosan mi volt a feladatotok ebben a projektben?
TG: A beruházásban a TSPC projektmenedzsment, beruházás-lebonyolítói feladatokat látott el. Ez elsősorban projekt-koordinációt jelentett, mind a műszaki, pénzügyi, ütemezési szempontból és a projektrésztvevők csapattá válása érdekében. Úgy gondolom, hogy ez sikerült: igazi csapatként tudtunk egymás mellett és együtt dolgozni.
Ez a szoros, közös gondolkozás nem példa nélkül való az építészetben, de nem is nagyon gyakori. Hálásak lehetünk az Építtetőnek (Millenáris Nonprofit Kft.), és az Üzemeltetőnek (Nemzeti Táncszínház) a folyamatos szerepvállalásáért, a hatóságok, szolgáltatók együttműködéséért és a mérnök kollegáknak (tervezők, kivitelezők, műszaki ellenőrök) a közös munkájáért. Sok nehézségen, megannyi izgalmas vitán és műszaki megoldáson vagyunk túl a közös cél érdekében. A lehető legjobb épületet szerettük volna létrehozni a magyar nemzet táncosai, művészei számára.
Mi volt a megrendelő kérése és milyen tényezőket kellett figyelembe venni a munkátok során?
KM: Alapvetően minden szereplőnek azonos célja volt: egy sikeres projektet megvalósítani. A cél nem változott, de a célhoz vezető úton voltak személyi (például a megrendelő képviselőjének változásai) és műszaki változások is. A projektnek fontos sajátossága, hogy úgynevezett design&build szerződéses konstrukció keretében valósult meg. Ez utóbbi sajátosságot sikerült a projekt előnyére fordítani, hiszen a kivitelező és tervező egy szerződéses keretben való működése mellé a megrendelő és végső felhasználó – a Táncszínház – mint egyfajta közösségi tervezés résztvevői tudtak csatlakozni. Úgy gondolom, hogy a kiviteli tervezéssel párhuzamos kivitelezés során sikerült egy olyan épületet megvalósítani, ami minden projektrésztvevő és a felhasználók számára is megelégedésre ad okot.
Milyen szempontból volt meghatározó, hogy az épület a Millenáris része?
KM: A meghatározó pozíció adott volt, hiszen az épület már a korábbi gyárnak is egy meghatározó eleme volt, mely a Millenáris beruházás keretében a vasmagrakó lebontásával és átépítéssel létrejövő Teátrum Színházként csak erősödött. Meghatározó, a többi épülettől önálló épületként különváló, ezért önálló karaktert képviselő ékkövévé vált most már nem csak a Millenárisnak, hanem a párhuzamos beruházásként folyamatban lévő Millenáris-Széllkapu-Széna tér fejlesztési együttesének.
TG: A Nemzeti Táncszínház épülete egy meglévő műemléki épületben került kialakításra, az egykori Ganz-gyár területén, amely a privatizáció és a 2000-es évek elején Millenáris Parkká alakult át. A park és épületcsoport összefüggésében, megrendelői és tervezői szándék volt az új előcsarnok épületrésszel „a park épületbe hozása”, vagy inkább „az épület parkba vitele”. A park meghatározó elemeként szeretnénk, ha élne az épület, a parkba látogató, kikapcsolódni vágyó vagy a színházba érkező vendégek számára. A jövőbeli új Széllkapu park és a meglévő Millenáris Park területén az egységes kép és közlekedési rendszer kialakítása a cél, amelynek egyik központjában a színház épülete található.
Mire vagytok büszkék a projekt megvalósulásában?
KM: A projekt összetettségének és bonyolult folyamatának ellenére mindig tudtunk a projektet előrevivő megoldásokat szállítani a megrendelőnek. Külön öröm volt számomra, hogy a Millenáris területének kiteljesedéséhez nemcsak a Millenáris-Széllkapu park és mélygarázs tervezésével, hanem egy ilyen projekt megvalósításának koordinálásával is hozzájárulhattunk.
Meséljetek el a projektből egy szakmai kihívást és megoldását!
TG: Úgy gondolom, hogy a színház épület egyik legfontosabb része a nézőtér. A táncművészetnek és a produkciónak fontos eleme, hogy a néző a művészek lábát, táncát tökéletesen láthassa. A lelátó kialakításánál a szakértőkkel és mérnökökkel komoly figyelmet fordítottunk a lehető legjobb és legkényelmesebb lelátó kialakítására. Számos referencia helyszíni megtekintése után került kiválasztásra a gyártó, és az általa elkészített, megvalósult lelátó.
Szívesen mentek majd a Táncszínház előadásaira?
TG: Igen, nagyon szívesen. Eddig is nagyon sok kulturális programon vettem részt a Nemzeti Táncszínház szervezésében is. Gyakori vendég leszek az épületben, ha nem is mindig előadáson, az előcsarnok kávézójában mindenképp. Nagyszerű feltöltődés lesz.
KM: Több éve dolgozunk a Millenárison – legyen szó építészetről vagy táncelőadásról, mindig szívesen megyek!